Az élet forrása / az Isten szeret és utánunk nyúl

Ez az ige elsőre talán nem tűnik bátorítónak. Rámutat a bűn miatti tehetetlenségünkre, nyersen szembesít a ténnyel, hogy a lényünk legmélyéig elért a halálos fertőzés. Az Istentől való elszakítottságunkban kiismerhetetlenre torzult, amiről egykor Isten azt mondta: “igen jó”.

Valami felfoghatatlan okból, örök szeretettől vezérelve Isten mégis úgy döntött, hogy nem itt lesz a mondat vége. Jézus halála, feltámadása és győzelme miatt nem lehetetlen a romlott, javíthatatlan szív újjáteremtése. Újra kapcsolatban lehetünk Istennel, a szívünk tiszta és szent lehet, Jézus áldozata miatt. Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei: semmivel sem tudjuk bevásárolni magunkat a mennybe, bármekkora érték is egyébként, hogy ha nagy múltú gyülekezetbe járunk. Az sem számít, hogy hány generációra visszamenőleg volt vallásos a családunk. Nem ment meg, ha egy nagy nevű lelkész merített be, sem az, ha sok embernek teszünk görcsösen bizonyságot. Nem tudjuk semmilyen jó cselekedettel igazolni, hogy helyünk van Isten országában. Krisztushoz tartozni nem egy klubváltás a rosszul viselkedők köréből a jól viselkedők közé, hanem élet-halál kérdés. A minden másnál csalárdabb szívünket kizárólag Jézus tudja kicserélni és életre hívni.

“Istenem, megvallom, hogy nélküled én is menthetetlen vagyok. Segíts meg, hogy hadd tudjam naponként megélni a hozzád tartozás csodáját, és ne akarjam lealacsonyítani a te egyetlen fiad, Jézus áldozatát azzal, hogy magam kezdem törleszteni a kifizethetetlent. Segíts, hogy hadd legyek teljes függésben tőled, hadd legyek teljes biztonságban a te szeretetedben. Kérlek újítsd meg az erős lelket bennem, és tölts be a te Szent Szellemeddel, hogy valós és tápláló gyümölcsöket teremhessek a te dicsőségedre. Elismerem hogy most is szükségem van rád, segíts Uram abban a szabadságban járni, amit csak a te közelségedben tudok átélni! Ámen!”