A gyülekezet Isten kincseinek tárháza.
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.
Efézus 3:14-19
Pál apostol úgy írta meg ezt a levelet, hogy az Efézusi gyülekezet megtudja, hogy hogyan gondol rájuk, amikor imádkozik értük. A levélben használt képek, jelzős szerkezetek mind azt a célt szolgálták, hogy az apostol megértesse az Efézusiakkal, hogy mennyi kincs van még, amit elvehetnek az Istentől és ne elégedjenek meg azzal, amire eddig eljutottak a hitben, hanem szánják oda magukat arra, hogy nagykorúvá váljanak a Krisztus követésében. Pál nem öncélból kéri ezt a gyülekezettől, nem azért, hogy felérjenek az ő, apostoli szintjére, hanem szeretetből fakadóan kívánta a gyülekezetnek, hogy éljék át az Isten fantasztikus gazdagságát. Ennek átélésének pedig elengedhetetlen a meg-gyökereződésbe fektetett “munka”.
Ahogyan tegnap említettem, a hívő élet pályafutása nem ér véget a megtéréssel, hanem azzal kezdődik el. Mégis sokszor, úgy vagyunk mint az az ember, aki nem volt túl vagyonos, de élete legnagyobb vágya az volt, hogy egyszer részt vehessen egy luxushajó utazáson. Mivel a legolcsóbb jegyek is rettentő sok pénzbe kerültek, hosszú időn keresztül kellett sok mindenről lemondania, megkettőzött erővel dolgoznia. Hosszas küzdelem után sikerült feljutnia a hőn áhított hajóra és mivel a pénzét felemésztette a jegy ára, ezért a hosszú útra bevásárolt magának rengeteg kétszersültet. A hajóút elindult, de olyan helyen volt az ember szobája, ami előtt rendszeresen elmentek a pincérek gusztusosabbnál gusztusosabb és finomabbnál finomabb ételekkel.
Napról napra egyre nehezebben viselte az ember, hogy látnia kell a rengeteg fantasztikus ételt és ő pedig csak kétszersültön vegetál. Ez teljesen megkeserítette az egész utat számára. A hajóút utolsónapján aztán nem bírta tovább és az egyik pincér elé ugrott azzal, hogy nem érdekli mennyibe kerül a kezében lévő étel, ha kell mindenét összekaparja, pénzzé teszi, de adjanak neki egy tányérral belőle. Erre a pincér kikerekedett szemekkel ránézett és csak annyit mondott: Uram! A hajóút árában a korlátlan étel és italfogyasztás is benne van.
Imádkozzunk azért, hogy ne „kétszersültekkel” rendezkedjünk be a hívő életünkre, hanem ismerjük fel, hogy a Krisztus követésében Isten minden gazdagsága elérhető számunkra és készek legyünk odaszánni magunkat a meggyökereződésre.
Mennyi Atyám, meghajtom én is térdemet előtted és hálás vagyok neked azért, mert Te növekedésre hívsz minket és azért mert meg akarod velünk ismertetni, hogy mi a hosszúsága-szélessége magassága és mélysége. Arra vágyom Uram, hogy minél inkább meggyökerezzem benned és részesülhessek a Te áldásod teljes gazdagságában. Ámen!