2022. január 26., szerda
Napi felülről:
„Hogyan vagy képes azt mondani az ismerősödnek: Barátom, engedd meg, hogy a büszkeség szálkáját, ami ott van a szemedben, kivehessem! Eközben a beképzeltség gerendáját, ami a saját szemedben van, nem érzékeled. Színészkedő, távolítsd el először a beképzeltség gerendáját a saját szemedből, akkor majd tisztán fogsz látni ahhoz, hogy a büszkeség szálkáját, mely az ismerősöd szemében látszik, eltávolíthasd.
Lukács evangéliuma 6. rész 42. vers*
Áldott szerdát, tiszta gondolatokat, gyógyító figyelmet és igaz tetteket kívánok minden testvérem részére!
Szükségünk van mások segítségére, mert fejlődni, jó irányba változni csak együtt tudunk, egymást tanítva, támogatva és kiigazítva. Bár vágyunk a minél teljesebb önállóságra, arra, hogy a saját szavunk legyen a meghatározó, de az igazi nagyság ott kezdődik, amikor képesek vagyunk helyesen, tisztán látni magunkat, értékeinkkel és hibáinkat. Amikor mások nem egyszerűen az önmegvalósításunk eszközei lesznek, hanem valódi házas-, munka-, sport- baj- és embertársaink. Ebben a körbe pedig nem fér bele a magunkat megjátszó, képmutató önteltségünk, mert rajtunk kívül mindenki mást árnyékba borít. Jó fejnek gondoljuk magunkat, pedig éppen szégyenbe hozunk valakit. Segítőkésznek tűnünk a saját szemünkbe, miközben kifejezetten megalázunk másokat. A szeretetünket bizonygatjuk, de csak lenézés hallatszik ki szavainkból. Ez az énünk egyik szégyenfoltja, amit még erénynek is vélhetünk, ameddig nem szembesülünk az igazsággal. Mások hibáinak észrevétele nem érdem, hanem felelősség. A valódi szeretet először bennünket gyógyít meg, hogy elég egészségesek legyünk ahhoz, hogy másoknak valóban segíthessünk.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szavad szembesít önmagammal, szereteted pedig kigyógyít beképzeltségem vakságából!
*Saját magyarázó fordítás