2024. június 13., csütörtök

Napi felülről:

„Amikor pedig eljött, békességet hozott örömhírként számotokra távoliaknak és békességet a közelieknek.”

Pál levele az efezusiakhoz 2. rész 17. vers^*

Áldott csütörtököt, Isten határtalan és lélekformáló békességének az elfogadását, megélését és örömét kívánom minden testvérem számára!

Nem lehetünk olyan távol Istentől, hogy ne lenne képes ránk találni, átölelni és hazavinni oda, ahová igazán tartozunk, abba az országba, amely nekünk készült és ahol már várnak ránk. Nem lehetünk azonban olyan közel sem, hogy emiatt ne segítene még egy lépést tovább, hogy ne csupán közel, hanem valóban bent legyünk a szívünk örökös otthonában. A békesség örömhírét Jézus Krisztus elhozta számunkra akárhol is tartunk a hitéletben, az Istenkeresésben és a vallásgyakorlásban. Az Örökkévalóval való megbékélés kulcskérdés a lelkünk egészsége szempontjából, mert enélkül halálos betegségben szenvedünk, amire semmilyen más gyógymód nem használ. A mennyei Atya felénk nyújtotta békejobbját Fiában, annak ellenére, hogy mi fordítottunk hátat neki, mentünk a saját fejünk, elgondolásunk után. Ezt visszautasítani büszkeségből, hitetlenségből, vagy csak nemtörődömségből is önmagunk ellen való vétek, amit nem leszünk képesek megbocsátani magunknak sohasem. Isten békességének a befogadásával azok a válaszfalak is kezdenek leomlani bennünk, amit a harag, a félelem vagy a gyűlölet épített fel, hogy átadják a helyüket az építő és áldást hozó kapcsolatoknak.

Mennyei Atyám, hálát adok, mert békességed örömhíre engem is megtalált, hogy betöltsön és elkezdjen átformálni arra az elhívásra, amit tőled kaptam.

^*Saját fordítás