2024. május 31., péntek

Napi felülről:

„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.”

130. zsoltár 5. vers^*

Áldott pénteket, a lelkünk reményteljes és rendíthetetlen bizalmát kívánom minden testvérem számára az Örökkévaló jóságában és ígéreteiben!

Minden mélység, nyomorúság és nehéz helyzet, amit átélünk egyben lehetőség is, a hitünk letisztulására és megerősödésére. Pontosan érzékeljük, hogy a betegség, szenvedés és a bűn idegen betolakodók a világunkban, amelyekkel szemben önmagunkban nincs elég erőnk győztesen helytállni, legfeljebb csatákat tudunk nyerni, de végül alulmaradunk. A lelkünk folyamatosan keresi, hogy miben vagy kiben találhatunk megfelelő kapaszkodót, mi adhat biztonságot vagy segítséget? Aki az Örökkévalónál fedezi fel a menedékét, otthonát, lelki családját, annak az élete abban változik meg, lesz újjá, hogy a szíve békességre talál minden félelem és háborúság ellenére is. Az Urat várni nem haszontalan semmittevés, hanem az igazi élet kibontakozása, annak a reménységnek a kivirágzása és gyümölcsözése, amely a mennyei Atya akaratára, jóságára és szeretetére épít. Ennek az életfelfogásnak az alapja Isten örök és változatlan ígérete, amely képes kimenteni, megtartani és átvezetni minden helyzeten, még akkor is, ha mi gyengék és kishitűek vagyunk. Nem az a baj, ha félünk, nem az gond, ha aggódunk, a céltévesztés az, ha nem várunk az Urra és nem bízunk ígéreteiben!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert az életem veled teljes és biztonságos, ezért rád várok minden időben!

^*Revideált új fordítás