2024. június 30., vasárnap

Napi felülről: „Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom?”

Lukács evangéliuma 10. rész 29. vers^*

Áldott vasárnapot, a szeretetünk határainak felfedezését és Jézus segítségével a mennyei mintához való igazítását kívánom minden testvérem számára!

Amikor mi vagyunk a világ közepe, akkor mindenki helyzete és értéke attól függ, hogy milyen messze vagy közel van tőlünk? Ebben az esetben teljesen jogos a kérdés, hogy ki az én felebarátom, az az embertársam, akiért bármiféle felelőséggel tartozom, aki felé van egyfajta szeretet tartozásom. Alapvetően nem így érezzük, de ennek válaszától nagyban függ mind a földi, mind az örök boldogságunk. Az már fontos előrelépés, ha nem magunkból indulunk ki, nem a saját sejtéseinkre hagyatkozzunk ebben a kérdésben, hanem megkérdezzük azt, aki megtervezte, megteremtette és fenntartja az életet. Kit kell őszintén és igazán szeretnem? Kit gondolok hozzám annyira közel állónak, hogy foglalkozzak, törődjek vele? Kit fogadok be abba a körbe, ameddig elér a rokonszenvem? Amikor rádöbbenek a valós helyzetemre, az egyszerre megszégyenítő, kijózanító, de egyben felszabadító és boldogító. Mindennek a közepe, lényege és eredete nem én vagyok, hanem az Örökkévaló. Fontos és értékes helyem van a szeretet világában, de csak onnan érdemes kiindulnom, hogy ki vagyok én Isten szemében és mit tett értem, hogy ez legyen az alapja az összes kapcsolatomnak és az életszemléletemnek!

Mennyei Atám, hálát adok, mert benned találtam meg a választ arra, hogy ki vagyok valójában, de arra is, hogy ki az én felebarátom, ki az, akihez közöm van, akit mellém adtál?

^*Revideált új fordítás