2024. június 2., vasárnap

Napi felülről:

„Szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;”

Pál levele az efezusiakhoz 1. rész 16. vers^*

Áldott vasárnapot, a lélek hálájának természetességét és felemelő erejét kívánom minden testvérem számára!

Az imádságaink nagyrésze a kéréseink megfogalmazása az Örökkévaló előtt, amire bátorítást és biztatást kaptunk, mert ez a hitünk kitárt karja a menny felé. Mindezt a lelkünk őszinte hálája képes jó illattal megtölteni, mert ezzel valljuk meg, hogy az Atya áldott és megajándékozott gyermekei vagyunk. Az egyik fontos választóvonal, hogy milyen szívvel gondolunk azokra, akikkel kapcsolatban vagyunk? Kikért tudunk, szoktunk hálaadással imádkozni? Kiket tekintünk Istentől kapott kincsnek, értéknek magunk körül? Amikor ezekből híján vagyunk, az általában nem mások hibájából fakad, hanem a mi látásunkat homályosította el valami. Azok, akikkel együtt élünk, dolgozunk és kapcsolatban vagyunk a mi nagy lehetőségünk a boldogságunk megélésére. Elkezdhetjük úgy is nézni, figyelni őket, hogy mi az Úr terve velük kapcsolatban? Mi ebben a mi szerepünk, felelősségünk és feladatunk? Azokért, akikért tiszta szívvel adunk hálát naponként, mert látjuk bennük Isten munkáját, azokon keresztül egyre több örömöt, kedvességet és megerősítést kapunk, mert ezek is az imádságainkra jött válaszok lesznek.

Mennyei Atyám hálát adok mindazokért, akikkel megajándékoztál, testi, lelki családomért, barátaimért, ismerőseimért és munkatársaimért! Azt kell látnom, hogy nagyon áldott vagyok és mindez tőled van!

^*Revideált új fordítás