2024. június 14., péntek

Napi felülről:

„De most, kérlek, vigasztalj meg jóságoddal, ahogy szolgádnak megígérted!”

119. zsoltár 76. vers^*

Áldott pénteket, a mennyei vigasztalás átölelő szeretetét és megnyugtató jelenlétét kívánom minden testvérem számára!

Vannak, amikor nem a szavak képesek a lelkünket átölelni, megvigasztalni és megnyugtatni, hanem a mennyei Atya valóságos jósága, szeretete és kegyelme karol át bennünket. Neki nem csak arra van hatalma és akarata, hogy örök élettel ajándékozzon meg bennünket, hanem arra is, hogy együttérző szívvel forduljon felénk a szükség idején. Nehéz, hogy a kérdéseinkre nem tudhatjuk a pontos válaszokat, de éppen ezért kell a jó helyen keresni a vigasztalást, ami nem a miértjeinkre ad biztos választ, hanem abban segít, hogy átélhessük, nem hagyott el bennünket a menny, nem történt isteni tévedés, nincs vége mindennek. Talán abból is megsejthetünk valamit, hogy az Örökkévaló a teljes képet látja és az alapján cselekszik, hogy nem lehet csak ebben a földi létben gondolkodni, mert akkor csupán a valóság egyik oldalát látnánk. Ezért szabad, sőt kell kérnünk, hogy legyen velünk, mellettünk, bennünk ez az irgalmas szeretet. Ő érintse meg, hangolja vigasztaló dallá szívünk szomorúságát, mert megígérte, hogy soha nem hagyja el szolgáit akármi is történjen velük!

Mennyei Atyám, kérlek, hogy vigasztalj meg, ölelj át jóságoddal, szeretetteddel, mert rád van szükségem!

^*Egyszerű fordítás