2022. április 12., kedd

Napi felülről:

„Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.”

Jób könyve 6. rész 11-12. vers*

Áldott keddet, a reménység megújulását, és a lélek megerősödését kívánom minden testvérem számára!

Jób saját szenvedésén, gyötrődésén és fájdalmán keresztül eljutott emberi határai végéhez. Itt már nem látszott több tartalék, lehetőség, esély, csak a kétségbeesett szembenézés a gyengeséggel. Ő, aki felelősségteljesen gyakorolta a céltudatos, határozott és eredményes életszemléletet, aki a kezében tartotta a kormánykereket, most falakba ütközött és minden tekintetben elvesztette az irányítást. Felesége és barátai nemhogy enyhítettek volna terhein, hanem még ráhelyeztek újabbakat, ami végképpen elkeserítette lelkét. Ebben a helyzetben fakadnak fel belőle a kétségbeesés szavai, amiről pontosan tudja, hogy nem segítenek rajta, de számára már csak ennyi maradt igazságából. A gödör alján, a sötétség homályában, a fájdalmak mélyén ezek az érzések és gondolatok egyáltalában nem különösek, furcsák, de még csak nem is elítélhetőek, hiszen tényleg ennyire törékeny az életünk. A történet azonban nem itt ér véget. Amikor minden emberi ajtó bezárult, akkor felülről kinyílt egy isteni, mert az Örökkévaló még akkor is kezében tartotta Jóbot, amikor ő ezt nem gondolta, érezte, de még csak nem is remélte. Így gondoskodott rólunk is a mennyei Atya Jézus Krisztusban, hogy a legsötétebb, legreménytelenebb időszak után is elkövetkezzenek a felüdülés napjai.

Mennyei Atyám, igaz, hogy nincs elég erőm, reménységem, hitem, de te akkor is megmaradsz nekem, és ez pont elég számomra.

*Revideált új fordítás