2025. január 4., szombat
Napi felülről:
„Mint, akit édesanyja vigasztal, én is úgy vigasztallak titeket, és Jeruzsálemben vigasztalást kaptok!”
Ézsaiás könyve 66. rész 13. vers*
Áldott szombatot, Istenünk vigasztalásának, bátorító szeretetének megtapasztalását és békességét kívánom minden testvérem számára!
A lelkünk mélyén nem az kelt szomorúságot, hogy nem tudtunk nagyobb vagyont összegyűjteni vagy feljebb lépni a társadalmi ranglétrán, hanem az, ha nem lehetünk azzá, akinek teremtettünk. Megpróbálhatjuk többféle módon vigasztalni, áltatni magunkat, hogy elnyomjuk ezt az érzést, de valódi békességet és megnyugvást a mennyei Atyánál érdemes keresni, hogy ténylegesen célba jussunk. Jézus Krisztus által tökéletesen ismeri, érti és érzi a szenvedéseink fájdalmát, az elhibázott, céltévesztett életünk súlyát, hiszen ezeket vállalta fel értünk halálával Jeruzsálemben. Itt áradt ki a Vigasztaló Lélek, akiben nekünk is részünk lehet Isten szeretete által. Mennyivel több, mélyebb és magasabb, amikor az Örökkévaló vigasztalása, bátorítása betölti a szívünket és érezhetővé, tapasztalhatóvá válik, hogy értékesek vagyunk a szemében minden rosszaságunk ellenére, mert nála lelki otthonra találtunk. Az anyai vigasztalás csupán előképe annak az élménynek, ami az Örökkévalónál vár ránk akkor, amikor hozzá menekülünk gyermeki bizalommal!
Mennyei Atyám, hálát adok vigasztaló szereteted valóságáért!
*Saját fordítás