2024. augusztus 22., csütörtök
Napi felülről:
„Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle.”
Ézsaiás könyve 48. rész 21. vers*
Áldott csütörtököt, az életünk nehéz, megpróbáló szakaszaiban a felülről vezettetés valóságát és biztonságát kívánom minden testvérem számára!
A sikerek, áldások gyönyörű, javakkal és örömmel teljes időszakán túl néha megérkezünk a reménytelenség pusztaságába. Először még azt is nehéz feldolgozni és elfogadni, hogy velünk is megtörténhet ilyen. Azután keresni kezdünk különböző túlélési gyakorlatot, amivel elviselhetővé tudjuk tenni a helyzetünket. Olyan gondolatokat, amelyekbe kapaszkodhatunk, de néhány ezek közül csak szalmaszálnak bizonyul. Az „úgyis lesz jobb” vagy az „olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogyan” kijelentések pillanatig ható nyugtatók, de valós segítséget nem adnak. Itt ténylegesen kiderül, hogy miben vagy kiben bízunk és a hitünk mire alapozódott. A mennyei Atyával a pusztán át vezető út nem büntetés, igazságtalanság vagy személyes sértés lesz, hanem a hitbeli növekedésünk lehetősége. Annak megtapasztalása, hogy onnan kaphatunk felüdülést, segítséget és élő vizet, ami előtte számunkra csak kemény, áttörhetetlen és használhatatlan sziklának tűnt. Ezt élhetjük át Jézus Krisztusban, aki mindaddig csak egy nehezen megkerülhető kő marad, amíg fel nem fedezzük, hogy lehet rá építeni az életünket, és a lelkünket felülről tápláló kifogyhatatlan forrás fakad belőle!
Mennyei Atyám, hálát adok, mert veled a pusztaság sem kietlen és értelmetlen, hiszen újból és újból megnyitod jóságod forrását felém!
*Revideált új fordítás