2024. augusztus 19., hétfő

Napi felülről:

„Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!”

89. zsoltár 27. vers^*

Áldott hétfőt, az Örökkévaló közelségének, jóakaratának és kegyelmének biztonságát, békességét és erejét kívánom minden testvérem számára!

Akik igazán közel állnak hozzánk, azokat szoktuk a hivatalos nevükön túl különböző, nekünk sokat jelentő néven megszólítani. Így van ez a szülő, gyermek viszonylatban is, ahol igen változatos és bensőséges a megnevezések tárháza, ráadásul az idő haladtával mindez formálódik és igazodik a különböző élethelyzetekhez. Már magával a megszólításunkkal kifejezhetünk tiszteletet, szeretetet, közelséget vagy esetleges távolságtartást is! Nagyon hasonlóan működik ez a mennyei Atyával kapcsolatban is. Egyáltalában nem mindegy, mennyire vagyunk közel hozzá, mennyire ismertük meg szeretetét és jóságát, mert ettől függ, hogy minek látjuk őt és hogyan fogjuk nevezni. Minél több időt töltünk vele, minél több tapasztalatot szerzünk törődéséről és kegyelmes szívéről, annál szebb és mélyebb megszólítások és nevek fognak előtörni a lelkünk mélyéről. Ezek a nevek nem csupán a szeretetünkről árulkodnak majd, hanem arról a szerepről is, amit az Örökkévaló betölt az életünkben. Nem véletlen, hogy az Úr által tanított imádság is pont ennek megértésével kezdődik.

Mennyei Atyám, hálát adok, mert minden gonoszságom ellenére megbocsátottál és közel engedtél magadhoz, hogy megláthassam jóságodat és bizalmasan megszólíthassalak, mert gyermeked lehetek!

^*Revideált új fordítás