A jó pásztor (7)

…az Úr házában lakom egész életemben.

Zsolt. 23,6

Kedves Testvérek!

Mit jelenthet az Úr házában lakni egész életünkben?
Mire gondolhatott a zsoltáríró?
Hiszen abban a korban, amiben Dávid élt, még csak a papok és léviták kiváltsága lehetett az Úr házában lakni.

Próféciák szóltak arról, hogy amikor eljön a Messiás, akkor majd minden izraelita, sőt a pogány népek fiai is az Úr házában lakhatnak. De Dávid azt írta, jelen időben, hogy „az Úr házában lakom”. Úgy gondolom, Dávid valamit megértett, amit korának emberi még csak meg sem sejtettek.

Habár a törvény időszakában élt, mégsem volt törvény alatt. Megértette, mit jelent az Isten kegyelme, amely csak jóval később, Jézusban öltött testet. Átélte, hogy nincs ellene kárhoztató ítélet, és hogy megszabadította őt az élet Lelkének a törvénye a bűn és a halál törvényétől.

Dávid élete, hite Krisztusra, a kegyelemre mutatott. Tanuljunk hát Dávid hitéből, hálás szívétől! Legyen vágyunk az Úr házában lakni! Az Ő szeretetének közelségében, szíve közepében elrejtőzni egész életünkben!

Viszonozzuk hálaadással Isten végtelen jóságát!

Az Úr házának falai ott emelkednek, ahol a teremtmény Isten felé tekint. Így lakhatunk bárhol, ha Istenhez kapcsolódunk, az Úr házában fogunk lakni… Mondjuk együtt Dáviddal:

Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.

Zsolt. 27,4-6