2025. október 15., szerda

Napi felülről:

„Hiszen olyanok voltatok, mint tévelygő juhok, ellenben most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.”

Péter első levele 2. rész 25. vers^*

Áldott szerdát, a szív békességét, a lélek biztonságát és a Pásztor megnyugtató hangját kívánom minden testvéremnek!

Tényleg előrelépésnek vagy fejlődésnek tekinthető, ha önállósítjuk magunkat és Isten vezetését félretéve a saját elgondolásunk szerint építjük fel az életünket? Ez lenne az a szabadság, amire a lelkünk annyira vágyik? A Teremtő nélkül valóban többre juthatunk, mint vele együtt? Sajnos a tények nem ezt támasztják alá. A mérhetetlen szenvedés, háborúk sokasága, csalás, hűtlenség és boldogtalanság mind arról tesz tanúságot, hogy kizárva az életünkből a mennyei Atyát nemhogy szabadabbak lennénk, hanem sokkal inkább foglyai saját önző vágyaink gonosz céljainak. Ráadásul emberi büszkeségünk minden rosszért Istent vádolja, hogy ezzel is eltakarja saját felelősségét és tévelygését. Az elkószált, eltévedt, megsebzett és panaszkodó lélekben a Pásztor nem farkast lát, hanem irgalomra és szeretetre éhező bárányt. Jézus Krisztus kitárt karja várja azokat, akik végre belefáradtak a nagy önállóságukba és felismerték hazug és önző büszkeségük tévútjait. Vele együtt, az ő vezetésével valóban növekedhetünk és kiteljesedhet az egész lényünk!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert megkerestél és hazafelé terelgetsz lelkem valódi otthonába!

^*Saját fordítás