2025. január 29., szerda

Napi felülről:

„Ezalatt Jézus ott volt a hajó hátsó részében, a fekvőhelyen aludt, de felébresztették miközben ezt mondták neki: Mesterünk, nem foglalkoztat téged, hogy a végünket járjuk?”

Márk evangéliuma 4. rész 38. vers^*

Áldott szerdát, Isten gondoskodó szeretetének megtapasztalását kívánom a félelmeink, aggódásunk és hitetlenségünk ellenére minden testvérem számára!

Hol van az a határ, amikor az élettel való küszködésünk közben úgy érezzük, a végünket járjuk, és kifakadunk az ég felé? Azzal a gondolattal a szívünkben, hogy magunkra hagyott az Isten kezdünk el panaszkodni és számonkérni. Mindig meg lesz az a kísértés, hogy csak a problémáink nagyságára figyeljünk és ne vegyük észre, hogy végig ott van mellettünk az Úr, de neki nincs szüksége aggódásra ahhoz, hogy segíteni tudjon! A vihar miatt a tanítványok folyamatosan küzdöttek a csónakba zúduló vízzel, miközben velük utazott Jézus, aki zavartalanul aludt. Ha ezt nem közönynek gondolják, hanem a Mester tanításának, ami azt üzeni, hogy nincs semmi vész, nem kell pánikolni és temetni magunkat, akkor ők sem rémültek volna meg ennyire. Amíg az Úr nyugodt, nem lépett még közbe, akkor az nekünk is bátorítás és biztatás arra, hogy higgyük, jó kezekben vagyunk, foglalkozik velünk függetlenül attól, hogy milyen nagy a baj. Azonban még az sem probléma, ha ilyenkor hozzá menekülünk rémült, hitetlen kérdéseinkkel, mert nála mindig van megoldás!

Mennyei Atyám köszönöm, hogy minél nagyobb viharba kerülök, annál fontosabb gondoskodó, megtartó szeretetedben bíznom!

^*Saját fordítás