2025. január 26., vasárnap

Napi felülről:

„Imádság (zsoltár) egy szenvedőtől, mert elborítja a csüggedés, és az Örökkévaló előtt önti ki panaszos vívódását.”

102. zsoltár 1. vers^*

Áldott vasárnapot, és küszködéseink, elcsüggedt lelkünk vívódásainak őszinte és hitből fakadó kibeszélését kívánom a mennyei Atya előtt minden testvérem számára!

Vajon azt várja az Örökkévaló Isten, akkor leszek kedves előtte, ha csupa jót mondok neki, és a kéréseimet is szépen becsomagolom, a vívódásaimat pedig megtartom magamnak, és a panaszkodásaimat inkább a családtagjaimnak, ismerőseimnek mondom el? Talán félni kellene attól, hogy megtudja az Úr, mennyi csüggedés, kétség és küszködés marja a szívemet? Miért kellene elrejtenem a lelkem szenvedését a mennyei orvos előtt, aki egyedül képes valódi megoldást és gyógymódot biztosítani számomra? Akár büszkeségből, képmutatásból vagy téves Istenképem miatt teszem ezt, csak kárt okozok magamnak. Egyrészt a Mindenható akkor is tudja mi van a szívemben, amikor nem akarok róla beszélni, tehát teljesen felesleges titkolóznom. Másrészt szeretetét, gyógyító erejét csak úgy tudom átélni, megtapasztalni, ha nála keresem a megoldást. Valamit segít, amikor emberekkel osztom meg a belső küzdelmeimet, mert jó érzés, ha sajnálnak, mellém állnak, de ennél többre van szükségem a valódi változáshoz, amire viszont a mennyei Atyánál találhatok rá!

Mennyei Atyám köszönöm, hogy előtted kiönthetem minden panaszos vívódásomat, kétségemet, mert nem elítélsz ezért, hanem kedves előtted és így megnyílik az út a gyógyulásom felé!

^*Saját fordítás