2025. február 20., csütörtök

Napi felülről:

„Ekkor ezt felelte Mózes az Istennek: Ki vagyok én ahhoz, hogy odamegyek a fáraóhoz és még ki is vezetem Izráel fiait Egyiptomból?”

Mózes második könyve 3. rész 11. vers^*

Áldott csütörtököt, az Isten tervéhez, akaratához és hatalmához igazodó énképünk megtalálását és felvállalását kívánom minden testvérem számára!

Ha nem beszélünk róla, akkor is alapvetően meghatározza a lényünket, hogy mit gondolunk saját szerepünkről az életben. Az, hogy mit képzelünk, hiszünk magunkról fogja eldönteni, mennyi mindent vállalunk be és fel. Azonban van ennél egy még fontosabb kérdés, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha igazán élni szeretnénk. Mi az Isten terve, akarata és ígérete ránk nézve? Hiszen ez az egyetlen valóságos és örök alap, amelyre érdemes építeni az énképünket, ahhoz, hogy győztesek legyünk és ne valljunk kudarcot. Mózes nyolcvan éves korára teljesen lemondott ifjúkori álmairól, beletörődött sorsába és a körülményekhez képest megpróbálta a legtöbbet kihozni napjaiból. Ha ekkor megkérdezik, hogy kinek tartja magát egészem mást válaszolt volna, mint egy év elteltével. A különbség az Örökkévalóval történt találkozás. Az a döbbenetes felismerés, hogy Isten többet és jobban hisz benne, mint ő saját magában. Ez felülírta mindazt, amit az addigi emberi megtapasztalása a lelkébe vésett. Ezért lehetett életének utolsó harmadában, negyven évében azzá, akinek megszületett.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy akaratodra, tervedre érdemes építenem az énképemet, azt, hogy ki vagyok és mivé vállhatok!

^*Saját fordítás