2025. december 16., kedd

Napi felülről:

„Ekkor fogott Sámuel egy követ, elhelyezte Micpa és Sén között és elnevezte a Segítség Kövének (héberül: Eben-Háézer), majd ezt mondta: Eddig megsegített bennünket az Örökkévaló!”

Sámuel első könyve 7. rész 12. vers^*

Áldott keddet, hálával megélt jelent és reménységgel teljes jövőt kívánok minden testvéremnek!

Létünk lábai mindig a jelenben állnak, de nem mindegy, hogy a tekintetünk közben merre néz és a gondolataink merre kalandoznak. Amíg a múlt egyes fejezetei nincsenek lezárva, elvarrva, hanem befejezetlenül vádolják a jelent, addig ezek súlyos teherként megakadályozzak a lelkünk szárnyalását és kiteljesedését. Ezért annyira fontos a gyász „egészséges” és teljes megélése az elfojtás helyett, ezért központi kérdés a szükségtelen emberi, munkatársi, baráti, rokoni harcok lezárása és fegyverszünet helyett a tartós és valódi békesség kimunkálása és ezért létkérdés az Istennek tett ígéreteink, fogadalmaink beteljesítése is. A nehéz köveknek nem a szívünkben van a helye, hanem győzelmi jelként a hálaadásunk oltárát kell építeniük, mert Istennek van hatalma arra, hogy segítségével sikeresen és megnyugtató módon tegyünk pontot egy küzdelmekkel teli fejezet végére. Még úton vagyunk, nem értünk célba, de a mennyei Atya vezetésével a győztesek ünnepi serege vár ránk, ezért tegyünk le minden felesleges terhet és bűnt, hogy hittel és bátran nézhessünk a jövő felé!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy van miért hálát adnom és felállítanom segítséged mérföldköveit, hiszen velem voltál és vezettél mindeddig!

^*Saját fordítás