2025. április 18., Nagypéntek

Napi felülről:

„Majd a nappal kilencedik órájában (délután három órakor) felkiáltott Jézus nagy hanggal: Elói, Elói, lemá szabakhtháni? – ami így van lefordítva: Ó Istenem, ó Istenem, miért hagytál magamra?”

Márk evangéliuma 15. rész 34. vers^*

Áldott nagypénteket, Isten értünk hozott szeretet-áldozatának csodálatát, elfogadását és felszabadító erejét kívánom minden testvérem számára!

Ha karácsony, Isten Fiának a születése, földre érkezése a szeretet csodája, akkor nagypéntek a beteljesülése! A mennyei Atya irántunk való elkötelezettségére emlékezhetünk ezen a napon. Akit szeretünk, azért készek vagyunk áldozatot hozni! Minél teljesebb ez az érzés, annál nagyobb tettekre késztet. Jézus átélte a legkínzóbb magányt és fájdalmat azzal, hogy Istentől elhagyottá vált arra az időre, amíg a bűneinkért megfizetett. Így ért le olyan mélységekbe, ahol már utolérhetett bennünket, elveszetteket. Ez a felkiáltás egyszerre jeleníti meg a Megváltó szenvedését, de győzelmét is a legsúlyosabb átok felett, az Istentől elválasztottság gyötrelmén.  Ő azért vállalta mindezt, hogy nekünk ne kelljen ugyanezt átélnünk. Ezért nem lehet eléggé csodálni ezt a napot, mert a nappali sötétség után újra felderengett az emberiség reménysége. Isten magára hagyta a fiát ebben az órában, mert így menthetett meg bennünket az örök rettegéstől. Ez a szeretet szólít meg most minket is, hogy magához ölelhessen és felszabadtó erejét ajándékozza nekünk hit által!

Mennyei Atyám, hálát adok ezért a csodálatos ajándékért, amit Jézus Krisztus halála és feltámadás által kaptam!

^*Saját fordítás