2024. július 28., vasárnap

„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak!”

Pál levele az efezusiakhoz 5. rész 19. vers^*

Áldott vasárnapot, a szívünk hálával, örömmel, reménységgel és magasztalással túlcsorduló Istentiszteletét kívánom minden testvérem számára!

A szív örömteli, hálás éneke akkor csendül fel, amikor a lelkünk ráhangolódik a mennyei dallamokra és betöltekezik azok jelenlétével, reménységével. Ez az örök élet himnusza, zenéje és muzsikája, amit felülről vezényelnek, de a földön is hallható azok által, akik az Úr jóakaratába belesimulnak. A természet, a teremtő csodálatos és élő temploma is képes ebből megszólaltatni mindazt, ami rá lett bízva, de kiteljesedni a szívünkben képes, mert nekünk az is megadatott, hogy önszántunkból és szeretetből kapcsolódjunk ehhez a szimfóniához. Ennek előfeltétele a lelkünk felhangolása arra a magasságra, ami már nem hamis, bántó és öndicsőítő, hanem magasztalással teljes. Ekkor lesznek az imádságok lelki énekek és örömódák, mert az Istentől nyert reménység hatalmában születnek. Az igaz Istentisztelet a szív túlcsorduló hálájával kezdődik és az egymás iránti szeretet megélésével folytatódik, amikor a másikra figyelés, bátorítás, vigasztalás zsoltárai megelevenednek és átjárják kapcsolatainkat. Engedjük, törekedjünk és munkáljuk, hogy a szívünk együtt dobbanjon a mennyel!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy minden gonoszság, rossz és gyűlölet ellenére, amit tapasztalok nap, mint nap, te mégis azt munkálod, hogy szívem rád legyen hangolva, a menny énekével legyen teljes, hogy a nekem adatott időt a lehető legbölcsebben, legszebben használjam fel!

^*Revideált új fordítás