2024. július 20., szombat

Napi felülről:

„Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.”

János evangéliuma 11. rész 33. vers^*

Áldott szombatot, Isten együttérző szeretetének és vigasztaló erejének megtapasztalását kívánom minden testvérem számára!

A halál az élet ellensége és kíméletlenül jelen van, szedi áldozatait és rendületlenül arat közöttünk. Nem igazságos, nem könyörületes, nem együttérző és nincs tekintettel semmilyen földi hatalomra, tekintélyre és vágyra. Nem furcsa és nem is véletlen, hogy félünk, tartunk tőle, mert nincs semmilyen hatalmunk felette, legfeljebb csak késleltetni tudjuk érkezését. A halált az istentelenségünk, hitetlenségünk és a lázadásunk tette és teszi ilyen erőssé, kegyetlenné és kérlelhetetlenné ebben a világban. A szívünk, lelkünk érzi és tudja, hogy ez nem normális, mert életidegen és embergyilkos. Viszont nem örökérvényű, mert végül el lesz törölve, amikor Isten országa kiteljesedik. A segítségünk, vigaszunk és bizalmunk most azonban abban van, hogy a menny megszánt minket. Jézus Krisztust megrendíti szenvedésünk, gyászunk és sebezhetőségünk. Lelke mélyéig megindul őszinte könnyeink láttán. Az életét tette le, adta oda értünk, hogy megszabaduljunk a halál fogságából és reménységgel tudjuk kimondani: Ha meghal a testünk, akkor is élni fogunk, vele együtt most és minörökké!

Mennyei Atyám, hálát adok, mert nem hagytál a halál börtönében, kiszabadítottál Jézus Krisztus által és igaz, hogy a testemet le kell tennem, el kell engednem, de a benned megtalált életet már nem veheti el tőlem semmi és senki!

^*Revideált új fordítás