Szövetségben az Úrral

Isten és én 5.

Molnár Ambrus teológus szolgálata

1Móz 17,1-14
Az Úr megújítja szövetségét Ábrahámmal
17 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!
2 Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon megszaporítom utódaidat.
3 Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá:
4 Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel!
5 Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.
6 Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.
7 Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is.
8 Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.
A körülmetélkedés a szövetség jele
9 Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre!
10 Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit!
11 Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele.
12 Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre, akár a házban született, akár pénzen vásárolták valami idegentől, aki nem a te utódaid közül való.
13 Körül kell metélni azt is, aki a házban született, azt is, akit pénzen vásároltak. Ott lesz az én szövetségem a testeteken örök szövetségként.
14 A körülmetéletlen férfi, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, az irtassék ki népe közül, mert elutasította szövetségemet.