2022. május 22., vasárnap
Napi felülről:
„Az igaz ember emlékezete áldott;”
Példabeszédek könyve 10. rész 7. vers*
Áldott vasárnapot, az emlékezés háláját, áldásait és erejét kívánom minden testvérem számára!
Előre ment testvérem, barátom és szolgatársam Szenczy Sándor. Megérkezett a hívó szó, és az álmok nem véget értek, hanem beteljesültek. Megtiszteltetés volt vele együtt készülni, tanulni, tervezgetni és indulni a szolgálatba. Fiatalként olyan álmokat szövögettünk, amelyek merészek és bátrak voltak, új utakat és lehetőségeket kerestünk, de a mennyei Atya sokkal többet adott számunkra. Sándort pedig valamilyen különleges módon vezette, terelgette, és áldotta meg odaszánásában. Nem tökéletes és hibátlan ember volt, hanem igaz a szó nemes és mennyei értelmében, mert hittel és szeretettel lépett ki a vízre, amikor hallotta Jézus szavát, mi pedig csak ámulva néztük, hogy ilyen is megtörténhet, ez is lehetséges. Fájdalmat, veszteséget igen, de nem űrt érzek utána, hanem az áldások sokaságának háláját, amit örökségként és biztatásként hagyott hátra. Rajta keresztül újabb ajtók nyíltak meg számunkra, amelyeken tovább kell mennünk, mert az Örökkévaló készítette elő őket általa. Egy oszlop lett Isten országában, egy terebélyes fa, amely sokak megmenekülését szolgálta, és alapozta meg. Nem véget ért az élete, csak ott folytatódik, ahol Megváltója elkészítette számára igazi otthonát!
Mennyei Atyám hálát adok Sándorért! Köszönöm őt, életét, hitét és szolgálatát, mindazokat az áldásokat, amelyeket rajta keresztül kaphattam!
*Kecskeméthy István fordítás