Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
Római levél 12. rész 1. vers*
Áldott vasárnapot, szeretettel áthatott ünneplést és élettel betöltött szívet kívánok minden testvéremnek!
Ami összetartozik, ami együtt működik megfelelően azt nem szabad szétválasztani, vagy külön kezelni, még akkor sem, ha a részek önmagában is értékesek. Egy gép alkatrészeit külön külön is lehet használni valamire, de amikor minden a helyén van, akkor valami sokkal nagyobb kel életre. A kapcsolataink is hasonlóan épülnek fel. Egy család, egy házasság, egy baráti közösség igaz, hogy folyamatos odafigyelést és gondoskodást igényel, de nagy hiba eltávolodni egymástól, hagyni, hogy problémák szétválasszanak bennünket, ahelyett, hogy megkeresnénk a megfelelő megoldásokat. A Teremtő és a teremtett világ összetartozik. A Mindenhatóhoz nem csak távoli szálak fűznek bennünket, hanem az ő álmából, tervéből születtünk. Valóság, hogy megkaptuk a szabadságot a tőle független, önálló életre, de ez nem írja felül, sőt megerősíti, hogy mi vele lehetünk teljesek, nála találjuk meg a legjobb helyünket. Minden valódi kapcsolatért meg kell hoznunk a tőlünk telhető áldozatot. Jézus Krisztusban Isten már megtette a legteljesebb odaszánását értünk, most mi következünk. A mennyei Atya jóindulata ma is kitárt karokkal vár, hogy végre átölelhessen bennünket.
Atyám, hálát adok neked a helyemért, amit magadnál készítettél számomra. Köszönöm, hogy nem kell nélküled élnem és boldogulnom!
