2021. április 3., Nagyszombat

Napi felülről:

“Eljött az Arimátiából való József, aki a nagytanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték őt. Ő maga is várta Isten királyságának eljövetelét. Bátran elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét.” Márk evangéliuma 15. rész 43. vers*

Áldott Nagyszombatot, a lélek bátorságát, a szív eltökéltségét és a hit erejét kívánom minden testvéremnek!

Nem egyszerű zaklatott és terhes lelkiismerettel együtt élni. Arimátiai József gazdag, sikeres és befolyásos életet tudhatott a magáénak. A vidékről származó nemes embert a fővárosban, az akkori parlamentnek, a Nagytanács tagjaként tisztelet és megbecsülés övezte. Volt rá lehetősége és módja is, hogy elkészíttessen magának egy szépen gondozott kertben fekvő új sziklasírt, ami valószínűleg egy egész vagyonba kerülhetett. A jólét és a tekintély azonban nem kábították el, becsületes és igaz ember tudott maradni, mert a szíve Isten országának a reménységével volt telve. Jézust Krisztust tisztelte és mesterének is tartotta, de csak titokban, mert a többségtől, a legfőbb vezetőktől való félelem visszatartotta őt a nyílt színvallástól. Szenvedett, amikor a többiek, a munkatársai, talán még a legjobb barátai is halálra ítélték Jézust. Sem a döntésükkel, sem az eljárásukkal nem értett egyet, ezért csak a nyugtalan lelkiismerete maradt számára. A Megváltó kereszthalála azonban az ő szívét is felszabadította. Döntött, kihasználva a tekintélyét, bátran és szégyen nélkül elment a helytartóhoz, Pilátushoz és elkérte Jézus testét, hogy saját halottjaként, mint egy családtagját temesse el a személyes vagyonából. A szívünk és lelkünk csak akkor lesz igazán szabad és áldott, ha Jézus Krisztust minden félelem és vélemény ellenére bátran és hittel felvállaljuk és követjük, mert ez a mennyei hazába vezető utunk.

Atyám, köszönöm, hogy te az egész világmindenség előtt nyilvánvalóvá tetted, hogy mennyire szeretsz, ezért én is mindenkor fel akarom ezt vállalni!

*Egyszerű fordítás

2021. április 2., Nagypéntek

Napi felülről:

“Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét. Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: »Ez az ember valóban Isten Fia volt!«” Márk evangéliuma 15. rész 37-39. versek*

Áldott Nagypénteket, Isten felemelő szeretetének valóságát és a gonosz valamennyi munkájával szembeni győzelmet kívánok minden testvéremnek!

Vannak kitüntetett napok, melyek alapjaiban változtatják meg a sorsunkat. Fontos döntések, fordulópontok, életünk párjának a felfedezése, egy gyermek születése, vagy egy szerettünk elmenetele mind-mind olyan helyzetet teremtenek, ami után nem ugyanolyan lesz jövőnk és a kilátásaink, mint addig. A világ számára Nagypéntek készítette elő és mutatta be a mennybe vezető utat, amit pár nappal később a Feltámadás szentelt fel. Ez a mi szabadságunk és örök életünk nagy lehetősége. El lehet menni mellette büszkén és magabiztosan, lehet rajta gúnyolódni és okoskodni, de aki hittel és alázattal közelíti meg, annak éltető forrássá és halálbiztos menedékké fog válni mindörökre. Az Isten Fia miattunk szenvedett, értünk tűrte el a gyötrelmeket, a mi gonoszságaink büntetését hordozta és az irántunk táplált szeretetébe halt bele, hogy legyőzze az összes akadályt, ami elválasztott bennünket a mennyei Atyától. Bizony, ez az ember valóban az én Megváltóm és Uram, Segítségem és Mesterem, Pásztorom és Megmentőm!

Uram, köszönök neked mindent!

*Egyszerű fordítás

2021. április 1., Nagycsütörtök

Napi felülről:

“Péter azonban hevesen fogadkozott: »Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.« A többi tanítvány is ugyanezt mondta.” Márk evangéliuma 14. rész 31. vers*

Áldott Nagycsütörtököt, a nagy szavak mellett, hűséges és bátor szeretetet, odaadást kívánok minden testvéremnek!

Mit képzelünk magunkról? Jó időben általában sokkal többet és szebbet, mert ilyenkor a legnagyobb hegyek és a legmélyebb völgyek is csak távoli, de csábító kihívásnak tűnnek. A sötétség és a gonoszság óráiban, a viharok közepette, azonban szinte senkinek és semminek, mert a reménytelenség megérkezésével párhuzamosan az önbizalmunk is búcsút vesz tőlünk. Egy bensőséges, meghitt és különleges ünnepi vacsora után, a közös férfikórus dicsőítésének felemelő hangulatában bármire képesnek érzi magát a tanítványi csapat. Igaz, hogy a Mester világosan beszél a hamarosan bekövetkező csapásokról, de ezeknek az élményeknek a fényében bátor és őszinte szívvel tudnak ígéreteket tenni. Milyen megnyugtató, hogy a Megváltó sokkal jobban ismeri az övéit, mint ők önmagukat. Sem a fogadkozások, sem a bekövetkező tagadás nem változtat azon az odaadó szereteten, amivel hordozza őket. A mennyei Atyát nem tévesztik meg sem a csodaszép imádságaink és szavaink, sem a félelmünkben és elkeseredésünkben elkövetett bűneink, mert Ő egyszülött fia áldozatát látja a gyermeki hitünkben. Sohasem fog lemondani rólunk, mert az Ő ígéretei nem körülményfüggőek, hanem örök és változhatatlan kijelentések.

Atyám, köszönöm, hogy ennyire és így szeretsz!

*Egyszerű fordítás

Szeretettel várunk!