Imádó élet, imádó gyülekezet

Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.

Efézus 1:11-14

A gyülekezet létezésének egyik végső célja a Krisztus imádata. Jézus Krisztusé a dicsőség az egyházban nemzedékről nemzedékre (Ef3:20). Az imádat kifejezése teszi az őt megillető helyre az imádat „tárgyát”, „személyét” a saját és a gyülekezeti életünkben is. Ha az imádatodat és magasztalásodat Istennek adod, abból egyenesen következik az, hogy a bálványaid is eltűnnek. Azzal, hogy az imádattal és magasztalással, dicsőítéseddel Istent az Őt megillető helyre „teszed” az életedben, a bálványaid is az őket megillető helyükre kerülnek, azaz ki az életedből. Hová kerül az életünkben Isten, ha minden imádatunk az Övé? Középre!

Mit jelent az, hogy az Isten van a középpontban? Azt, hogy köré szerveződik az identitásom, az életem, a munkám, a pihenésem, a kapcsolataim, a gyülekezeti életem, a családi életem, sőt a gyülekezet is köré rendeződik.

Mennyi Atyám! Megvallom ma Neked, hogy egyedül Téged imádlak. Tiéd a hatalom, az erő, az áldás, a tisztesség és minden dicsőség. Vágyom arra Uram, hogy az életem és a gyülekezetünk középpontjában Te legyél. Köszönöm Uram, hogy az imádaton keresztül láthatjuk hatalmadat és fenségedet és ennek tükrében minden bálványunk értéktelen kacat és azokat kárnak és szemétnek ítéljük.

Ámen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címe nem lesz megjelenítve. A kötelező mezők jelölve vannak.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Szeretettel várunk!