2021
2021. június 19., szombat
Napi felülről:
De én hozzád imádkozom, Uram, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!
69. zsoltár 14. vers*
Áldott szombatot, őszinte és bátorító emberi és mennyei beszélgetéseket, megtapasztalásokat kívánok minden testvéremnek!
Mennyire szabad gyengének lennünk? Mikor és hol ismerhetjük be sebezhetőségünket és törékenységünket? Lehet-e a szüntelen harc és állandó elvárások ellenére őszintének lenni magunkkal szemben és mások előtt? Mivel rengeteg kapcsolati kudarcon vagyunk túl, sokszor csaptak be, hagytak magunkra vagy aláztak meg egy-egy helyzetben, ezért nagyon óvatosak vagyunk ezzel kapcsolatban. Talán mi magunk is belekeményedtünk a küzdelembe és bátran, egyre kisebb lelkiismeret furdalással élünk azokkal a módszerekkel, amelyek korábban bennünket is megsebeztek. Elhallgatunk, kegyesen hazudunk, ferdítünk és vetítünk. Megvezetünk, rosszat terjesztünk, lenézünk és megvetünk. Közben pedig folyamatosan ott él a szívünkben a vágy a tiszta, biztonságot adó és felemelő kapcsolatok iránt, mert erre lettünk teremtve és ezt igen nehéz elfojtani a bensőnkben. A mennyei Atya tökéletesen látja és ismeri ezeket a vívódásainkat és kettős életünket. Ezért hozta el számunkra a kegyelmének, jóindulatának idejét Jézus Krisztusban. Amit emberektől elvárunk, de mi magunk se vagyunk képesek betölteni, az nála készen van számunkra. Szeretete annyira valódi, hogy kész volt meghalni értünk. Hűsége olyan rendíthetetlen, hogy még ma is vár ránk. Azért mert emberekben csalódtunk, Isten segítségét ne utasítsuk el!
Atyám hálát adok neked szereteted és hűséged jelenlétéért! Köszönöm, hogy veled midig őszinte lehetek, mert a javamat keresed!
*Revideált új fordítás
2021
2021. április 1., Nagycsütörtök
Napi felülről:
“Péter azonban hevesen fogadkozott: »Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.« A többi tanítvány is ugyanezt mondta.” Márk evangéliuma 14. rész 31. vers*
Áldott Nagycsütörtököt, a nagy szavak mellett, hűséges és bátor szeretetet, odaadást kívánok minden testvéremnek!
Mit képzelünk magunkról? Jó időben általában sokkal többet és szebbet, mert ilyenkor a legnagyobb hegyek és a legmélyebb völgyek is csak távoli, de csábító kihívásnak tűnnek. A sötétség és a gonoszság óráiban, a viharok közepette, azonban szinte senkinek és semminek, mert a reménytelenség megérkezésével párhuzamosan az önbizalmunk is búcsút vesz tőlünk. Egy bensőséges, meghitt és különleges ünnepi vacsora után, a közös férfikórus dicsőítésének felemelő hangulatában bármire képesnek érzi magát a tanítványi csapat. Igaz, hogy a Mester világosan beszél a hamarosan bekövetkező csapásokról, de ezeknek az élményeknek a fényében bátor és őszinte szívvel tudnak ígéreteket tenni. Milyen megnyugtató, hogy a Megváltó sokkal jobban ismeri az övéit, mint ők önmagukat. Sem a fogadkozások, sem a bekövetkező tagadás nem változtat azon az odaadó szereteten, amivel hordozza őket. A mennyei Atyát nem tévesztik meg sem a csodaszép imádságaink és szavaink, sem a félelmünkben és elkeseredésünkben elkövetett bűneink, mert Ő egyszülött fia áldozatát látja a gyermeki hitünkben. Sohasem fog lemondani rólunk, mert az Ő ígéretei nem körülményfüggőek, hanem örök és változhatatlan kijelentések.
Atyám, köszönöm, hogy ennyire és így szeretsz!
*Egyszerű fordítás