2025. március 5., szerda

Napi felülről:

Ekkor Jézus odavezetett egy kisgyermeket, akit közéjük állított és miközben átölelte ezt mondta a tanítványainak: „Aki csak egyet is befogad az ilyen kisgyermekek közül az én nevemért, ezzel engem fogad el, és amint valaki engem elfogad, nem csak engem fogad el, hanem azt is, aki elküldött engem.”

Márk evangéliuma 9. rész 36-37. vers^*

Áldott szerdát, a kicsinyek Jézusért történő befogadásának, elfogadásának természetességét, örömét és mennyei kihatását kívánom minden testvérem számára!

Egy másik személy felé való felelősségteljes elkötelezettség magasiskolája a szülői gondoskodás, befogadás és önzetlenség. Itt valóban megvalósul, hogy a nagyobb szolgál a kisebbnek. Minél jobb édesapák vagy édesanyák szeretnénk lenni, annál többe kerül ez számunkra, akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy mindez megéri. Lemondunk egy időre fontos területekről, amelyek addig elsőbbséget élveztek, hogy kiszolgáljunk egy síró csöppséget. Amikor ebben benne vagyunk a hitünkkel együtt, Jézusért vállaljuk, elfogadjuk a gyermekáldást vagy kötelezzük el magunkat ilyen apróság gondozására, nevelésére, akkor ezzel a mennyei Atya szeretetének, tervének is különleges részeseivé válunk. Meglátni egy kis életben Isten nagy tervét, átölelni és az Úrra bízva, vele együtt fáradozni a jövőjéért, valamiféle nehezen megfogalmazható kiváltság. Ezt kaptuk arra is példaképpen, hogy mit jelent a valódi elsőség, érvényesülés, ahol nem másokat lehagyva jutunk magasabbra, hanem a kisebbeket felemelve tudunk növekedni és fejlődni.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy a kisgyermekek befogadásán keresztül is az alázatban gyökerező növekedésre tanítasz és bátorítasz!

^*Saját fordítás