2023. október 29., vasárnap
Napi felülről:
Ekkor Dávid nagyon megrendült. A kapu fölött lévő szobába ment, és keservesen sírt. Egyre csak azt hajtogatta: „Ó, fiam, Absolon! Fiam, Absolon! Jaj, fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Ó, fiam, Absolon! Fiam, fiam!”
Sámuel második könyve 19. rész 1.vers*
Áldott vasárnapot, a családi tragédiáink, veszteségeink és csalódásaink megfelelő feldolgozását, megélését kívánom minden testvérem számára!
Talán az egyik legnehezebb lelki folyamat a családi veszteségek, kudarcok és tragédiák feldolgozása. Dávid király ellen a saját fia lázadt fel, polgárháborúba taszítva ezzel az egész országot, amelynek nagyon sokan áldozatául estek. Győzelmet arattak Dávid seregei, de a király mégis megrendülten gyászol, hiszen Absolon meghalt a csatában. A józan ész szerint a fiú megérdemelte a sorsát, hiszen saját maga kereste a vesztét, de az apai szív nem tudta őt ilyen könnyen elengedni, leírni. Minél jobban szeretünk valakit, annál nehezebb elfogadni, megérteni és túllépni az elvesztésén. Ezt csak nehezíti, ha mi magunk is hibáztunk, tévedtünk vele kapcsolatban, amit ekkor már lehetetlen helyrehozni. Ezért mindennél fontosabb, hogy amíg élünk, addig rendezzük a kapcsolatainkat és ne halogassuk a megfelelő, őszinte helyreállításukat, mert utólag már nagyon fogjuk bánni, ha nem tettük meg. Érezhetjük úgy, hogy inkább nekünk kellett volna meghalnunk szerettünk helyett, de nem így történt! Nekünk még élnünk kell, mert feladatunk van, akkor is, ha most eltakarja előlünk a fájdalom! Hittel, ha kell mély bűnbánattal fel kell dolgoznunk a hiányt, el kell siratni, meg kell gyászolni az elveszett életet, hogy a visszalévő időnket még jobban, még helyesebben tudjuk felhasználni.
Mennyei Atyám, hálát adok, mert a legfájóbb veszteségeinken keresztül is tanítasz az életről, a szeretetről és a valódi reménységről!
*Egyszerű fordítás (2Sám 18,33)