2022. november 23., szerda

Napi felülről:

Akkor, amikor megpillantottam őt, összeestem a lábánál, mint egy halott, de odatette a jobbját rám megszólítva: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, …”

A jelenések könyve 1. rész 17. vers^*

Áldott szerdát, a gyengeségeink és félelmeink közben a menny érintésének, bátorításának megélését, meghallását kívánom minden testvérem számára!

János, Pátmosz szigetén töltötte száműzetését miközben átélte, átvette a Jelenések üzenetét. El tudták választani szeretteitől, testvéreitől, de feltámadt Urától nem, ezért itt születhetett meg a Biblia utolsó, csodálatos prófétai könyve. Életében sok időt lehetett Jézus Krisztus közelében, de az a találkozás, amit most élt át, mégis egészen más volt, hiszen a menny valósága érintette meg. Hiába az addigi tapasztalata és hite, mégis erőtlenül rogyott össze Mestere lábánál, mintha meghalt volna. Aki valósággal találkozik Jézus Krisztussal az soha nem maradhat büszkén, egyenesen állva, mert megtapasztalja gyengeségének, erőtlenségének mélységét, ami nem katasztrófa vagy szégyen, hanem éppen ellenkezőleg, annak a lehetősége, hogy megérezzük az Élet érintését és meghalljuk bátorítását. Ne félj, akkor sem, ha úgy érzed magad, mint egy halott, aki csak a temetésére vár, remény és jövő nélkül, mert jó terve van veled a Megváltónak! Ő a kezdetektől a legvégéig átlátja az életedet és mindent megtett azért, hogy te is életre kellj!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Jézus Krisztusban életet adtál és olyan bátorítást, amely túlmutat még a halálon is!

^*Saját fordítás