2021. november 7., vasárnap

Napi felülről:

Ti most ugyan szomorúságot hordoztok, de újra találkozni fogok veletek és ezért szívetek meg fog telni örömmel, és örömötöket senki se ragadhatja el tőletek!

János evangéliuma 16. rész 22. vers*

Áldott vasárnapot, a szív rendíthetetlen örömét, és Isten jelenlétének bátorító reménységét kívánom minden testvérem életére!

A szomorúság a lélek fájdalmának természetes velejárója. Amikor elhagy bennünket valaki, aki fontos volt számunkra, elvesztünk valamit, amit értékesnek tartottunk, akkor a bánat ránk talál és beköltözik hozzánk egy időszakra. Ez nem tragédia, hanem a nehézség feldolgozásának normális útja. Aki nem képes őszintén sírni, az a felszabadult örömöt és boldogságot sem tudja majd átélni. Jézus Krisztus valóságos, de nem végleges elvesztését a tanítványok még fel sem fogták, mégis tanítja őket a Mester a rájuk váró megpróbáltatásokról. Elengedhetetlen tudnunk a legbiztosabb forrásból, hogy van fény az alagút végén. Lehet, hogy még elképzelni sem tudjuk, bele se merünk gondolni, annyira lekötnek bennünket a jelen nehézségei, de meg kell ragadnunk a mennyei ígéreteket, hogy ne adjuk fel, ne a félelmeinknek higgyünk, hanem az élet Urának! A szív kibírja a szomorúság jelenlétét egy ideig, de alapvetően az öröm és a békesség társaságában érzi otthon magát. A mennyei Atyának pedig pont ez a terve az életünkkel, hogy találkozzunk vele Jézus Krisztusban, és ezzel együtt azzal a rendíthetetlen és ellophatatlan örömmel, ami ebből egyenes következik.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy bármilyen bánat, szomorúság vagy gyász vesz is erőt rajtam, te már elkészítetted számomra a szívem örömének otthonát!

*Saját magyarázatos fordítás