2021. április 1., Nagycsütörtök

Napi felülről:

„Péter azonban hevesen fogadkozott: »Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.« A többi tanítvány is ugyanezt mondta.” Márk evangéliuma 14. rész 31. vers*

Áldott Nagycsütörtököt, a nagy szavak mellett, hűséges és bátor szeretetet, odaadást kívánok minden testvéremnek!

Mit képzelünk magunkról? Jó időben általában sokkal többet és szebbet, mert ilyenkor a legnagyobb hegyek és a legmélyebb völgyek is csak távoli, de csábító kihívásnak tűnnek. A sötétség és a gonoszság óráiban, a viharok közepette, azonban szinte senkinek és semminek, mert a reménytelenség megérkezésével párhuzamosan az önbizalmunk is búcsút vesz tőlünk. Egy bensőséges, meghitt és különleges ünnepi vacsora után, a közös férfikórus dicsőítésének felemelő hangulatában bármire képesnek érzi magát a tanítványi csapat. Igaz, hogy a Mester világosan beszél a hamarosan bekövetkező csapásokról, de ezeknek az élményeknek a fényében bátor és őszinte szívvel tudnak ígéreteket tenni. Milyen megnyugtató, hogy a Megváltó sokkal jobban ismeri az övéit, mint ők önmagukat. Sem a fogadkozások, sem a bekövetkező tagadás nem változtat azon az odaadó szereteten, amivel hordozza őket. A mennyei Atyát nem tévesztik meg sem a csodaszép imádságaink és szavaink, sem a félelmünkben és elkeseredésünkben elkövetett bűneink, mert Ő egyszülött fia áldozatát látja a gyermeki hitünkben. Sohasem fog lemondani rólunk, mert az Ő ígéretei nem körülményfüggőek, hanem örök és változhatatlan kijelentések.

Atyám, köszönöm, hogy ennyire és így szeretsz!

*Egyszerű fordítás